Voilà

Ezt a fotót még júliusban készítettem, egy nagy szabadságról visszatérős, hűtő-töltés után. :D

Hát nem bombasztikus? Ezt nem tudtam nem lefotózni. :)
Ijedtségre semmi ok, ezen kívül volt azért finom husi is, meg más egyéb bőven, ezzel az adaggal jó ideig elvoltunk...

Mindezzel csak azt propagálom, hogy mennyire fontos manapság, hogy tudjuk, mit is eszünk. Sajnos kényelmes világot élünk, ahol népszerűbb az idegen vásárolt termése, mint hogy mi magunk megtermeljük a saját, tiszta zödség-gyümölcsünket.

S a végére egy nagy poén egy nyárvégi reggeli hírblokkból:
"Nagy szárazság van mindenütt az idén, ezért az élelmiszerek nagy része drágulni fog.
Alternatív megoldásként termesszünk mi magunk, saját zöldséget-gyümölcsöt.
A fővárosban, a CORVIN SÉTÁNYON már vannak kialakított KISKERTEK", amelyeknek hatalmus sikerük van!
Hát nem szenzációs? Az Elit-negyedben milyen hatalmas dologra jöttek rá!

Akinek nem inge, ne vegye magára.

A mai napunk egy abszolút SPONTÁN NAP. Ébredés után tervezgetjük férjemmel a harmadik, üresen álló vendégszobát. Talán eljött az ideje, hogy őt is berendezzük. Reggeli után körülnézünk a helyi bútorboltokban, melyik lenne a megfelelő kanapé/heverő oda. A második boltban megtaláljuk. Döntünk, fizetünk.

Az egészből felocsúdva már keresem a megfelelő tengerkék árnyalatot a vendégszoba falára. :) Délután festés várható... Holnap jön a kanapé... Hihetetlen... S hogy ne imádjak élni?? :)

De igazán, amiért belefogtam e bejegyzés szerkesztésébe, az a következő gyönyörű fotó. Annyira megfogott. Már régóta rajongok egy ilyen asztalért. Próbáltam egy ilyet beszerezni az előszobába tükör alá, sajnos nemjött össze. Azóta is imádom.

Fotó: falszín inspirációk

Ti mit szóltok hozzá?

Újra itt. Vidám, mozgalmas nyári napok után, ismét folytatódik dolgos, munkábajárós korszak, vége a nagy utazásoknak, lazulásoknak, vendégségnek, lassan vége szakad a hintában üldögélős beszélgetéseknek, késő éjszakába nyúló grillezéseknek, kerti partiknak, perzselő napozásoknak...

Bízom benne, hogy az ősz még sokáig meleg lesz, s nem ér sokként a szürke, esős idő. De ne rohanjunk így előre. Rengeteg gondolat, téma formálódott bennem a nyáron, s lassacskán felidézem, megosztom őket. Kezdjük az elején.

Sok sok minden történt velem a nyáron. Nagy, látványos dolgok, vagy apró, belső ingerek, mindegyik hatott rám valamilyen formában. Nem tagadom, voltak csalódások is, egyes emberek őszinte, rosszindulatú kitárulkozásai, esetleg mások bezárkózása, nemtörődömsége.

Őszinte, egyenes, véleményformáló ember vagyok, olykor gyermeteg naivsággal. Ez a nyár kicsit az önbecsülésemet is megtornáztatta. S ugye, ami nem öl meg, az megerősít. Hát erősebb lettem. Köszönöm hát ezt a megpróbáltatást is. Ezáltal ismertem meg emberek igazi, tökéletlen, emberi oldalát. Többek közt ezek az apróságok is hoztak kisebb, nagyobb változást az életemben. Talán ennek leglátványosabb formája a külső változás. Nem igazán image váltás, hisz én mindig is ilyen voltam. Csupán frizurát változtattam. Az alábbi fotókon láthatod az eredményt. Ezek a fotók mutatják az elmúlt év viselt fazonjait, s aki ismer, tudja, mi melyik után következett.

Hogy melyik a legjobb? Döntse el mindenki saját maga. Én tudom, nekem melyik tetszik igazán. :)

Gyönyörű szép, boldog reggelt Neked, kedves olvasó. Szereted a friss, reggeli ébredéseket?
Én nagyon. Imádok a páromhoz bújni, érezni az álmos illatát, ettől indul szépen a reggel. Hányan vagyunk, akik egyetértenek velem?

Netán nincs kihez hozzábújnod? Jobb híján nincs egy puha párna, vagy egy finom maci? :)
Ne légy szomorú. Pillanatnyilag szingli vagy. Valljuk be őszintén, a függetlenségnek is megvannak a huncut, pozitív pillanatai,... ;) Élvezd hát ezt is!

Élvezed?

Ezt a tökéletes látványt a héten, egy fantasztikus uzatásból hazafelé éltem meg. Szeretjük Szlovákiát! :)

Hát nem gyönyörűek?

Következzen egy-két parkos fotó a nyári Párizsról...

Kék ég, cikázó tócsák a gyors zápor után...

Egyik kedves barátnőm nem is olyan rég Párizsban vakációzott, innen a gyönyörű pillanatfotók... Több témában is fotózott, elsőként jöjjenek a nagy épületek, szép részletek...

Létező, lélegző természet körülöttem...

Furcsák vagyunk mi emberek. Gyönyörű, vágykeltő, nagy célokat tűzünk ki magunk elé. Boldog életet, nagy családot szeretnénk, hosszantartó egészséget, formás alakot (sok minden más kíséretében).
A nagy gond azzal van, - hogy céljaink vannak, jól ismerjük a magunk kitűzéseit, - ám az út, amit a cél eléréséért végig kell járnunk, a feladatok, amiket el kell végeznünk, már soknak tűnnek.

Hogyis van ez? Nagy célokat akarunk,- de az utat, ami ezekhez elvezet, már nem tudjuk, s nem is akarjuk megtenni??
Micsoda hiábavalóság! Hisz a kiváltságos cél különlegességét épp a megtett út nehézsége adja.
S mi ettől szeretnénk megszabadulni. Viccesek vagyunk...

Fotó: Élet célja