Stílus, örök érték, avagy ismét S.M.S.
Az elmúlt napokban egyre több gondolatom foglalkozott a ruhákkal, öltözködéssel, márkákkal. Mindez talán azzal kezdődött, hogy egyik barátnőm elegáns ruhát keresett a hétvégi esküvőre, s én segítettem a böngészésben. Mindenféle boltot bejártunk, sorba vettük a plázák márkaboltjait, s körülnéztünk az apró butikokban is. Az aznapi bevásárló körutunkat ruha nélkül, tapasztalatokkal gazdagodva zártuk.
Mindketten szomorúan elismertük, hogy manapság, ha valaki szeretne egy ízléses, igényes, elegáns ruhát vásárolni elfogadható áron, dacolva a rövidebbnél rövidebb, mutogatósabb tömegcuccok, márkákkal, nagy szerencsére és kitartásra van szükség.
S megeshet, hogy a szerencse csillaga nem áll a mi oldalára...
Van egy privát, időnként enyhülő véleményem a stylist-mesterekről. Meglehet, véleményem azért olyan, amilyen, mert kevés stylist van az ismerőseim között, nemtudom... Véleményemet Schiffer Miklós gyönyörűen megfogalmazta. Nagyra becsülöm Őt, fantasztikus a stílusa, szépségérzéke, s a fogalmazásmódja is páratlan.
A minap akadtam rá régebbi cikkeire, s bizony erős ellenállásra kellett sarkallnom magam, hogy ne akarjam azonnal elolvasni az összeset. Az elsőt viszont mindenképp megosztom, legalább a fontosabb bekezdéseket. Tehát:
"A hagyományos férfi öltözködést és ez által a klasszikus eleganciát sokan azért tartják unalmasnak és hiányolják belőle a kreativitást, mert nem értik a lényegét.
Az ilyen stílusnak éppen az állandóság, az évtizedek alatt kialakult és elfogadott formavilág, a jól bevált és kipróbált részletek használata az alfája és az Omegája. Éppen ez teszi a klasszikus öltözködést érdekessé, úgy megújulni, hogy mindig megfeleljünk a hagyományos értékeknek és önmagunk elvárásainak. Az apró részletek finomsága, a hagyományt rejtő elemek finom használata, az alapanyagok és minták újszerű és naprakész kombinálása teszi a klasszikust állandóvá, örökértéküvé, és megunhatatlanná. Napjaink nem egy sztárolt tervezőjének kollekcióit végignézve, néha azt gondolom, hogy egy bábszínházi előadáson vagyok, szerintem az igazi alkotás, a kreativitás komoly megmérettetése éppen az, ha hordható de újat üzenőt képes valaki létrehozni.
Én a klasszikus értékek állandóságában, a kedvelt darabok átfogalmazásában és újszerű viselésében hiszek. Aki valóban kreatív – sok ilyen tervező és márka van – az ezeket a darabokat képes máshogyan megmutatni, úgy alkot mást, hogy a ruha még megfeleljen eredeti feledatának, azaz felvehető és viselhető legyen. A ruhatervezés nem képzőművészet, itt nem az alkotás nagyszerűsége az elsődleges, hanem a funkcionalitás, valahogy úgy mint a formatervezésnél. Egy autó amin nincs kerék az nem gurul, azaz nem autó, egy ruha amit nem lehet visel, az nem ruha… az csak egy ötlet!
Nevetségesnek tartom, amikor az ötlethiány és a „feltétlenül újat kell mutatni” kényszere, csípőig érő zakóba bújtatja a férfiakat, amikor az ingek már annyira leszűkítettek, hogy levegőt sem lehet bennük venni és amikor a farmeren több a lyuk és a szakítás mint az épp felület. Szánalmas, amikor átfogalmazott női darabokba bújtatják a férfiakat, amikor ülep alatt lógó dzsörzé nadrág a csipke ing és a selyem kaftán láttán zseniális ötletekről és alkotó kreativitásról írnak a kritikusok, majd munkájuk végeztével felöltik kék blézerüket, megigazítják ingjük félrecsúszott gallérját, és pontot ütnek az írás végére.Szerintem ezen területen is az tekinthető kreatívnak, akinek ötleteit nem csak egy szűk „szakmai” kör, hanem azok is elfogadják akik a ruhákat viselik.
A jó stílus lényege az én felfogásomban nem más, mint a hagyományosan városinak tekintett ruhadarabok ízléses kombinálása a casual ruhadarabokkal az egyén ízlésének, testalkatának és életkorának megfelelően. A divat számomra, nem más, mint egyfajta jelzésrendszer, a kor ötleteinek pillanatnyi felvillanása, aminek egyes ötleteit érdemes átemelni az egyéni ruhatárba, de szem előtt kell tartani az aranyszabályt: a kevesebb mindig több!
A divatról írni pedig nem érdekes, mert amikor a sorokat fogalmazzuk a divat már változik is, hiszen lényege éppen abban van, hogy nem megfogható, egy pillanatban sem rögzíthető, állandóan változó!"
Hogy tetszett? Mi az igazi, őszinte véleményed? Te melyik csoporthoz tartozol?
Kiváncsi vagyok a véleményedre. Elgondolkodtató, ugye?
S hogy ne tűnjön szigorúnak a cikk, egy-két fotót mellékelek Miklós válogatásaiból.
Fotók forrása: www.facebook.com/SchifferMiklosStilus
Cikk forrása: blogger42.com/hiszek-a-klasszikus-ertekekben/
.jpg)
.jpg)
.jpg)
